Szófia'50 - március, hó, ragyogó napfény
2019. május 26. írta: zati

Szófia'50 - március, hó, ragyogó napfény

2019.03.18.cover_d01.jpg

   Kellemes, ragyogó napfényre, és az utca beszűrődő hangjaira ébredtem. Nem tudom, miért, valahogy nekem dscf0040.JPGimg_20190318_093515.jpgBulgáriában mindig napfényesek a reggelek. Mondhatnám, hogy errefelé mindig remek idő van, de lehet, hogy a felhők és az eső inkább délutánonként érezik, vagy épp csak az ember kedve napfényes errefelé, szabadságon lévén.
   Terézke még csak a másik oldalára fordult, miközben az ágy kezdett valami kivetnivalót találni - személyemben. Részben mert izgatottan vártam, hogy indulhassunk, részint meg - kezdtem éhes lenni. 
   Halkan felöltöztem hát, és  becsuktam magam mögött az ajtót. 

A reggeli Szófiábanimg_20190318_094106.jpg

  A másfél évvel ezelőtt már megismert utcára kilépve elindultam a Vitosha sugárút felé. Modern és régi - egymás mellett. Együtt az évszázados, a szocialista-korbeli és a modern. Igaz ez épületre, de járművekre is. Az utcán a legmodernebb autók húznak el, mellettük a síneken '60-as évekbeli villamos csenget. 
   Az utcán iskolába,munkába siető emberek, menet közben láthatóan lassítva, amikor az árnyékból kiléptek a napfényre img_20190318_122416.jpg- élvezték a kellemes napsugarak melegét. Közel húsz fokot mutattak a hőmérők, amikor befordultam a Vitosha útra, a nevét adó hegy irányába. 
   A Vitosha sugárút a gyalogosoknak fenntartott széles sétálóutca, mely Szófia nyüzsgő, eleven központja. Két oldalon bárok, éttermek és gyorséttermek, kifőzdék várják a vendégeket, sok közülük 0-24 órában, amit előző éjszaka örömmel vettünk tudomásul. Az utca végén a távolban a Vitosha hegy hófödte csúcsai rajzolnak lélegzetelállító hátteret a városképnek. dscf0047.JPG
   Ellenkező irányba fordulva az Alabin utca sarkán áll az Igazságügyi Palota, melyen túl az utca megtörik kissényugati irányba, eredeti vonala helyet adva a St. Kyriaki - Sveti Nedela székesegyház nagy kupolás épületének, mely így a Vitosha utca északi végét látszik lezárni. 

Reggeli Szófiában

   A székesegyház felé indultam végül, és a számtalan reggeliző-kávézó közül egy, az Igazságügyi palotával img_20190318_094550.jpgszemben lévőbe tértem be. Kértem egy kávét - hisz' csak itt tudatosult bennem ,hogy ma még, sőt, mi több, tegnap reggel óta nem ittam kávét - valamint egy banicát, melyekért fizettem körülbelül két levát. Komótosan elindultam az utcán, nem sietve, én is meg-megálltam a meleg napfényben, és csak élveztem a látványt. 
   Közben haraptam egyet a papírzacskóban illatozva gőzölgő juhtúrós tésztából. 
   Kiértem a térre, melyet mi Szerdikának hívtunk a két metróállomás után, melyek az itt egymást keresztező metróvonal megállói, noha a tár neve Nezavisimost (Függetlenség) Tér.

Bulgária -  színek és galambokdscf0053.JPG

   Itt található Szófia és Bulgária központja, vallási és történelmi emlékek mellett - illetve felett - a tér sarkában magasodó palotában a bolgár Nemzetgyűlés, balra a Miniszterelnöki Hivatal, míg a jobb oldali palotában a Köztársasági elnök hivatala. Bojko Boriszov úr nem hívott be egy villásreggelire, de lassan úgy is végeztem péksüteményemmel. 
dscf0088.JPG   Namost, egy dolgot nehéz kérdőjel nélkül megjegyezni: hogy mit keres az elnöki hivatallal egy épületben egy kaszinó? Talán a bolgár állam kormányzása nem a szerencse dolga...
   Minden esetre Szófia központi tere az állami szervek székhelyei mellett a piaccsarnoknak, és öt vallás központi s0010213.JPGtemplomainak ad helyet. A hívek pedig a tér padjain beszélgetnek a világ dolgairól a fel-felröppenő galambraj (Raj? Ez inkább ezred!) összehangolt mozgását figyelik, időnként morzsákat dobva nekik leszállásra bírva őket. 

Telefonrezgés

elég volt a galamboknak, hogy szárnyak ezreinek suhogásától kísérve felrebbenjenek a mecset párkányaira. Ekkor hívott engem épp felébredt Kedvesem, így ideje volt reggeli sétámat megszakítva visszaindulni a nem kissé szocreál szállodánkba. Visszatértem hát, és rövid készülődés után készen álltunk első napi programunkat megkezdeni.

Napindítás img_20190318_113527.jpg

11:35-kor jutottunk hát el oda, hogy reggeli (második) kávémat a szálloda mögötti kies épületek kietlen hátterével elkezdtem kortyolgatni. Hm, eddigre 22 fok volt, itthon 10...
   Rövid készülődés után kiléptünk ismét (én ismét, ő nem, de mindketten kiléptünk...) az Alabin utcára, és elindultunk a Vitosha felé. 
img_20190318_121223.jpg - Reggelizünk valamit - döntöttük el, ez kinek reggeli, kinek ebéd img_20190318_130011.jpgvolt, lévén dél elmúlt. S miután tegnap bevált Raffy nevű hely a nappali fényben is hívogató volt - kinyitott oldalfalakkal, a napfényben igazán jó lehetőséget kínált az ejtőzésre. 
   A napfény kellemes könnyű étel mellett... Hiába, na, a szabadság jó helyen eltöltve mindig kínál jó pillanatokat. img_20190318_125557.jpgAhogy édesapám szokta annak idején mondani: 
 - Ez az élet, nem a vályogvetés...
   A végén pedig egy újabb kávét fogyasztottam el -belegondolva, ez mát a harmadik, és csak fél kettő. Asszem', ideje fegyvernemet váltani... :)


És váltottunk - csészével kezdve, a Sörkirályig

   Bizony, először is visszatértünk szállásunkra, többek között mert fontos dolgunk volt. Hiszen volt egy üvegünk, img_20190318_144545.jpgmelynek tartalmát nem vihetjük fel a repülőre, ugyebár. 
  A csészében pedig - itt nyugtatnék meg mindenkit - NEM a negyedik kávém volt, hanem...

   Kilépve az utcára pár métert mentünk, ismét jobbra fordulva az utcán, szemet szúrt valami. Biztosan a nem-kávé által kitágított pupillák tették érzékenybbé az 20190318_150952.jpgérzékszerveimet, minden esetre kiszúrtunk egy kis sörözőt, a kirakatban cseh és szlovák sörökkel, ami azonban a helyet vonzóvá tette, az volt, hogy csapoltan is kínálták. 
   Amint közelebb lépünk, egy fiatalember megszólított minket a szinte szokásos bolgár kérdéssel:
 - Where are you from? 
 Miután megtudta, hogy magyarok vagyunk, láthatóan megörült, és gyorsan elmagyarázta, hogy ez egy különleges hely. Minden nap cseh (esetleg német, osztrák, szlovák) söröket csapol a tulaj, aki húsz évig élt Prágában.
 - Minden nap mást - mondta. - Kiteszi ide a csapolt sör fajtáját, meg a Facebookra is. 
   Aznap épp Bernard volt csapon, és megkóstoltuk. Mondani sem kell, hogy friss volt és kellemesen hideg - a magyar vendég pedig itt is nagyon kedves vendég volt, a tulajdonoson kívül a törzsvendégek is kérték, hogy holnap is jöjjünk. Mi pedig nem okoztunk csalódást...

A tér, holddal és csillaggal

   Utunk ismét a Függetlenség tér felé vezetett, ahol a Szent Vasárnap székesegyház a délutáni napfényben újabb dscf0096_1.JPGoldalát mutatta meg ez a nagyszerű épület. A téren, az utcaszint alatt kora középkori régészeti feltárás teszi láthatóvá az évezredes épületek falait, részben itt, szabad ég alatt, részben pedig a tér teljes egésze alatt elterülő aluljárórendszerben, felülről plexi buboréktetőkkel lefedve természetes fénnyel megvilágítva. 
 dscf0119.JPG Elértünk a Banja Basi mecsetig, mely ma is a Bulgáriában élő, valamint az ide látogató muszlimok által használt szakrális hely. Úgy döntöttünk, bemegyünk, és cipőinket a bejáratnál felállított fa polcon hagyva, továbbá Teri vállára ott kölcsönvett kendőt terítve beléptünk a templomba. dscf0071.JPG
   Jártunk itt korábban, de most is nagy benyomást tett ránk, világi emberekre ez a fantasztikus építmény. Formája nem véletlenül idézi az Isztambulban megcsodált Szulejman, vagy az ottlétünkkor épp felújítás alatt álló Sehzade-mecsetet - mindegyiket az Oszmán birodalom egyik legnagyobb tudósa, Mimar Szinán mester építette. 
   A belépés nem hívek számára csak imaidőn kívül megengedett, velünk egy időben csupán néhány imádkozó férfi képviselte a hívőket, mellettünk néhány turista beszélgetett suttogva, elámulva a mecset belső szépségén.
   A padlót faltól falig mély és süppedős vörös szőnyeg borítja. Az építőt dicsérően arányos belső tér kupoláit és boltíveit téglavörös-fehér mintázat és élénk színű geometrikus ábrák díszítik. A fény színes üvegablakokon árad be, nagyszerű ragyogó fényjátékkal árasztja el, feloldva a szögletes, sarkos minták látszólagos szigorúságát.

 

   Miután beteltünk az Oszmán-kori mecset szépségével, a szemközti másik egyházi építmény felé fordultunk. Adscf0079.JPG világ e pontján békésen megfér egy téren és egy képen a félhold és a Dávid-csillag - elindultunk a piaccsarnok impozáns épületén túl álló Zsinagógához. 
   Itt egy, a legtöbb ember számára érdektelen műszaki érdekesség látható: Szófia két, egymástól érthető módon független villamos hálózata keresztezi egymást: a belvárosi 1000 milliméteres metrikus és a Stephenson-féle "normál" 1435 milliméteres nyomtávú - furcsa az így alkotott téglalap alakú kereszteződés. 
dscf0176.JPG

   Itt aztán módosítanunk kellett terveinket, mivel a zsidó imaház felújítás miatt zárva volt, így kénytelenek vagyunk beérni másfél évvel ezelőtti emlékeinkkel - nomeg a piaccsarnok meglátogatásával. 

A piac, ahol nem sok mindent vettünk

   A  szófiai piaccsarnok egy impozáns, közel futballpályányi csarnok, kovácsoltvas szerkezet, mely alatt egy két dscf0074.JPGszintes, leginkább egy vasúti pályaudvarra emlékeztető világos tér található. Odabent kisebb-nagyobb üzletek, közöttük pékségek és pecsenyesütők találhatóak. 
   Namost, mi éppen nem ezek miatt látogattunk ide, hanem a felső szinten elhelyezkedő két ajtón túli világ kedvéért, melyek bejáratai között fél úton egy néni ül asztala mögött, és a kis tányérkába letett 50 szotinka (kb. 85 forint) ellenében - új idők új szeleként - immáron nem engedélyező pillantással bocsájt be minket, hanem az asztalra felszerelt két nyomógomb egyikének megnyomásával oldja a mágneszárat. Hiába, na, mára már ez a szakma sem a régi... Hát hogy fogok én így emlékeket írni a cerberussal vívott harcról?

   

Miután végeztünk a Magnetikus Ajtón Túli Világgal, lementünk a csarnok aljában álló bárba, ahol a furcsa sminkűimg_20190318_125325.jpg pultoslány jóvoltából kitűnő friss csapoláshoz jutottunk a Sztara Zagorai sörgyár portékájából - Egészségünkre!

Kis városi túránk

lassan a végéhez közelített. Kilépve a piaccsarnokon átvágtunk a Banja Basi mecset mellettidscf0195.JPG kis tér parkján, mely a langyos márciusi időben kellemes meleggel csalogatott minket is, mivel a tér járókövei bőségesen ontották magokból a nap során beszívott napfény melegét, így kitűnő mikroklímát kölcsönözve a park sétányainak az egyébként sem hideg naplementében. 
   Szemben velünk az egykori török fürdő épülete, mely ma a Szófiai Történeti Múzeumnak ad otthont. 

Vacsora - de még nem ott...

Ott, bizony, ahol másfél évvel korábban már elköltöttünk egy vacsorát kettesben - és már akkor eldöntöttük, hogydscf0199.JPG ha legközelebb Szófiában járunk, feltétlenül visszatérünk. Elég legyen előre annyi, hogy Denis barátunk Teri kérésére foglalt asztalt részünkre, enélkül ugyanis esélyünk sem lenne bejutni. 
img_20190318_205413.jpg   Ez azonban ma este nem különösen okozott problémát részünkre - Szófia ugyanis remek lehetőségeket kíván mindenki számára, aki szeretne egy jó vacsorát elfogyasztani, s bár az éttermek nagy része streetfoodot vagy gyors fogásokat kínál, az étlapot átlapozva szinte bárhol megtalálhatjuk a salátákon és a pizzákon kívül a grillezett, sült, tengeri fogásokat is, mindezt pedig a Budapesti árakhoz képest baráti árakon, röviden a levában megadott árak másutt euróban sem lennének túlzóak. 

    Ezúttal tehát a langyos márciusi estében a Vitosha utcában sétálva végül - hol másutt - az immáron törzshellyé 20190318_201908_1.jpgvált Raffy bárban foglaltunk helyet. 
   Az ételek rendelésekor nem kellett nagy kompromisszumokat hozni: dscf0200.JPGegyrészt mert az ételek összetevői több nyelven fel vannak tüntetve, a grammal megadott súlyával egyetemben, így meglepetés nemigen ér minket, másrészt pedig a kiszolgálás gyorsasága és az árak színvonala alapján az ember nagy kockázatot nem vállal: ha nem elég, kérünk még valamit. 
   Nos, ma este a képen kicsinek látszó nachos végül elegendő lett, éppúgy, mint a salátán, áfonyaöntettel felszolgált hússzeletek.
   Már csak a desszert hiányzott a vacsora megkoronázásaként. De az sem váratott sokáig. Az aristokrat muscat - igazán finom lezárása a napnak. img_20190318_204807.jpg

   Mire visszaindultunk az Alabin Central hotelbe, a másnapi programot is megbeszéltük, mégpedig ellenvetés nélkül fogadva el a tervet. 
 - Ellenvetés nélkül, mi? Majd meglátjuk! - nevetett rajtunk Mr. Murphy.
 - Majd meglátjuk - nevettünk volna rá mi, ha Mr. Murphy valós személy lenne. 
De ez már egy másik történet lesz...

20190319_001112.jpg

(Folytatjuk) 
Fotóalbum (katt ide):

A bejegyzés trackback címe:

https://tengeriherkentyu.blog.hu/api/trackback/id/tr214833636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása