Szerencsés családban nőttem fel.

   Szüleim gazdag örökséget hagytak rám.
Három dolgot adtak a kezembe: 
   Távcsövet - hogy lássam a világ távoli csodáit.
   Mikroszkópot - hogy meglássam az egészen apró dolgokat is.  
    És könyveket - hogy olvassak és értsem is, amit látok. 
    És egy negyedik dolgot: "Távolságot, mint üveggolyót" - József Attila után szabadon. 
   Gyermekkorom óta az utazás, a külföldi tájak megismerése szerves része volt életünknek.
 - Ha jó helyen szeretnél enni - tanította apám -, oda menj, ahol a biciklik állnak. Ne oda, ahol a turistabuszok. 
Ezen intelme később jó szolgálatot tett külföldön.
Bulgáriai kalandjainkat egy külön oldalon mesélem el, de emellett volt szerencsém felkeresni turistaként és hivatalos utakon számos más helyet.

- Mi van ott?
-  Csak amit magaddal viszel.
- Yoda és Luke Skywalker a Dagoba barlagjánál

   Mindenütt a szép, jó dolgokat láttam meg, tudván, mindenütt lehet látni hibákat, rossz dolgokat. De azok itthon is akadnak, azokért kár átszelni vagy épp átrepülni nagyobb távolságokat. 
   Az utazások során egyfelől csodálatos tájakat, hegyeket, vizeket lehet meglátni. Higgyük el, más saját szemünkkel meglátni, mint fényképen vagy a televízió képernyőjén keresztül. 
   Másfelől bepillanthatunk más emberek életébe, mindennapjaiba. Láthatunk és megismerhetünk más kultúrában, más történelmi múltban és jelenben élő embereket.   
   Eközben váltam a másokat elfogadó, a korábbinál sokkal rugalmasabb emberré, aki nem csodálkozik, és nem ítélkezik, ha valaki az övétől eltérő szokások és hagyományok szerint él.
   Láthatunk csodás fényűző palotákat és és beleláthatunk szegény, elképzelhetően szegény emberek dolgos hétköznapjaiba. 
    Akkor, és majd akkor igazán átértékelhetjük a közhelyes "Keményen Dolgozó Kisember" fogalmát. 

   Rövid leírásaim az átélt, valós történeteken alapul. 
   Semmilyen anyagi vagy más érdek nem fűz egyetlen néven nevezett vállalkozás vagy társaság javára vagy ellenében történő leíráshoz, népszerűsítéshez, vagy éppen a népszerűség rontásához. Csakis az általam szubjektíven tapasztalt valós helyzet, általánosítás nélkül. 
   Utaim során sok, egyre több fotót lőttem, amihez rengeteg eszközzel karácsonyfaként feldíszítve, sokszor meg-megállva a megfelelő kompozíciót keresve, ezzel a környezetemben élők idejét rabolva.
   Ezúton is köszönöm szeretteimnek, barátaimnak a türelmet - és kívánok az érdeklődőknek jó szórakozást az eredményhez. .